A WC nemzetközi világnapja, november 19.

2013 óta november 19-e, az ázsiai eredetű WC nap nyomán az ENSZ nemzetközileg is elismert világnapjai sorába került. Eredetileg figyelemfelkeltés volt a célja, hogy tudatosítsa a higiénia fontosságát ezen a területen, mert napjainkban is világszerte több százmillió ember végzi a dolgát szabad területen, illemhely hiányában.

A fejlett országokban használatos vízöblítéses WC-k azonban több ökológiai kérdést is felvetnek. Ugyanis ezek ivóvíz minőségű vezetékes vízzel működnek, rögtön szennyvizet termelve, melyet költséges módon lehet újra tisztítani, és a természetes vízkörforgásba visszaintegrálni. Mindenképpen érdemes lenne elgondolkodni alternatív megoldásokon, akár a saját háztatásunkban, akár közösségi szinteken. A haszontalannak tűnő emberi végtermékből ugyanis a növénytermesztéshez hasznos alapanyagot – komposztot is előállíthatunk. Persze sokan itt már fogják a fejüket: úúúúristen, dehogy fogok én pottyantósba járni az udvarra…különben is a komposztvécé egészen biztosan elképesztően büdös!

Nos mindezen tévhitek, berögződések megingatása érdekében az alábbiakban összeszedem a komposzt wc előnyeit röviden: A komposzt WC használata esetén nincs szükség vízvezetékre, és a szennyvízzel kapcsolatos költségek is megtakarítódnak. Ez a környezetbarát megoldás civilizált és szagtalan, sőt egy jól karbantartott komposzt WC jobb szagú, mint egy hagyományos WC.

Forrás: Clivus Multrum

A komposzt wc alapvetően egy mérnöki pontossággal megtervezett szerkezet, és ha működését megértjük, azt is beláthatjuk, hogy a fenti állításoknak is igaznak kell lenniük. A modern komposzt vécé szabadalma Rikard Lindström svéd mérnöktől származik 1939-ből. A Balti-tenger melletti szigetvilágban volt hétvégi háza, ahová kulturált és nem környezetszennyező toalettre volt szüksége, így kezdett foglalkozni a témával. Szabadalmát átemelték, továbbfejlesztették világszerte.

A svéd változat például kétszintes építészeti megoldás: a földszinti fürdőszobában van egy pottyantós ülőke, míg a 15-18 Celsius-fokos pinceszinten egy gyűjtőtartály, amibe a konyhai hulladék is bekerülhet.

A vegyes nyersanyag 2-2,5  év alatt komposztálódik szagtalan, steril humusszá. A munkát a komposztáló tartály alján elterített vékony földrétegben élő talajbaktériumok végzik el. Az anyaghoz használat során alkalmanként cellulóztartalmú adalékot kell szórni, például szalmatöreket, hogy a komposztálást végző baktériumok számára legyen tápanyag. A tartálynak van egy szellőzőkürtője, hogy a fölösleges nedvesség el tudjon párologni. A holland változat viszont kompaktabb, kisebb, elfér egy arrafelé gyakori lakóhajón vagy normál fürdőszobában. Ennek tartálya többkamrás, és félévente el kell fordítani, hogy a komposztálandó anyag keveredjen, homogénebbé váljon. Ennél a kompakt komposzternél 1,5 év alatt lezajlik a folyamat.

Persze ennél egyszerűbb, házilag kivitelezhető megoldások is léteznek. Valójában a saját igényeinkhez igazítva egészen biztosan megtalálhatjuk a tökéletes megoldást. Példaként álljon itt Dr. Gyulai Iván, az Ökológiai Intézet Alapítvány igazgatójának egy végtelenül egyszerű, mondhatni hagyományos megoldása a témakörben:

Reményeim szerint, miután a fentieket elolvasva, átgondolva megértettük az elvet, és a szemléletváltás szükségességét, már egy kicsi lelkifurdalást minimum fogunk érezni minden alkalommal, amikor 8-12 liter ivóvízzel öblítjük a borzasztóan modernnek hitt vécénket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük