Mókus, kerék nélkül

“Az öröm akkor jön, amikor elengeded magad. Amikor hagyod magad örülni. Amikor önfeledt vagy. Olyan, mint a repülés: elfelejted a gravitációt. ” – Müller Péter

A mókus (Sciurus vulgaris) fürge, intelligens és mindig éber. Mindig örülünk nekik, igazán mókás időtöltés figyelni őket.

Testhossz: 20-30 cm, farokhossz: 14-25 cm, testtömeg: 200-500 g 

Hazai elterjedése

Hazánkban az északkeleti országrészben és a Dunántúlon gyakori. Sík és hegyvidéken, természetes és emberi környezetben egyaránt előfordul. A Duna-Tisza-közén és a Tiszántúlon nagyobb fátlan területeken hiányzik.

 Élőhely

Elsősorban a több fafaj alkotta elegyes állományú erdőket kedveli, melyek a termésérés elhúzódása miatt, kiegyenlítettebb táplálékeloszlást biztosítanak. Fenyvesekben, lombhullató és elegyes erdőkben éppúgy megtalálható, mint parkokban és kertekben. Észak- és Nyugat-Európában inkább a tűlevelű, míg hazánkban az őshonos fafajok által alkotott erdőket előnyben részesíti a nem őshonos lombhullató, vagy tűlevelű fafajok által dominált erdőkkel szemben. A tisztán akác erdőket elkerüli. 

Életmód

Nappali aktivitású, fán lakó és fészkelő faj. Valódi téli álmot nem alszik. A lombkoronában, mintegy hat méterre a föld felett, egészen a törzs és az ág csatlakozásánál, esetenként faodúban építi gallyakból, körülbelül 30 cm átmérőjű fészkét, melyet aztán belülről mohával, falevelekkel és apró kéregdarabokkal bélel. A fészek belső átmérője így körülbelül 12-16 cm. Egy állatnak több fészke is lehet, melyeket különböző célokra használ (szülőfészek, lakófészek, stb.).

Az ágakon könnyen és jól mozog. Ha teheti, nem jön le a földre, mert ott lassabb mozgása miatt kiszolgáltatottabb a ragadozóknak. Ennek ellenére gyakran keresgél, párzási időszakban kergetőzik is az avaron. Az egyedek az egyes állományokon belül rangsort alakítanak ki. Átlagosan 7,4 ha a mozgáskörzetük. A territórium nagysága függ a kortól, a nemtől, a fellelhető táplálék mennyiségétől és minőségétől, a rangsorban betöltött szereptől, valamint az évszaktól is. A nőstények és a fiatal példányok által használt területek gyakrabban, míg a kifejlett hímeké ritkábban vannak átfedésben egymással. 

Természetvédelmi megítélés

Hazai állománya ismereteink szerint nem veszélyeztetett. A nyolcvanas évektől a korábban hegyvidéki faj kiterjesztette elterjedését az alföldi erdőkbe is. A tájidegen fafajok telepítése a mókus számára kedvezőtlen, bár a fekete diót, a japán akácot és több fenyőfajt kifejezetten kedvel.

A faj egyedszámának jelenlegi szinten való fennmaradása és esetleges terjeszkedése szempontjából lényeges volna bizonyos erdőgazdálkodási módszerek alkalmazása, úgy, mint a szálaló vágás, az elegyes és őshonos fafajokból álló telepítés, valamint az erdőfoltokat összekötő, a faj egyedei számára ökológiai folyosóként funkcionáló fás-cserjés sávok telepítése, meghagyása. Könnyen felismerhető, közkedvelt, hosszú távon jól monitorozható faj. (szöveg forrása: termeszetvedelem.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük